Tíz évvel ezelőtt járunk. Egy kilenc éves lánynak mesélnek egy filmről, amiben szerepel egy sárkány is, akit Norbertnek hívnak. Mindenki erről a filmről beszél, az nem lehet, hogy ő ne lássa!
Miután megnézte a filmet, megtudja hogy az egy könyv alapján készült. Aminek van folytatása is, sőt, nem is egy! Ekkor ugyanis már az első négy könyv megjelent magyarul, az ötödik részt pedig, már írta a szerző.
Arról beszélnek, hogy ezek a könyvek megváltoztatták a gyerekek olvasási szokásait, hogy az addig két sort sem olvasó kiskamaszok falják a Harry Potter könyveket, majd utána más könyveket is szívesebben elolvasnak. Vajon mi történhetett velük? Csakis valami varázslat lehet a dologban.
Nos, én valahogy így találkoztam először a Harry Potter jelenséggel. A történeteit persze én is rekord sebességgel olvastam el, nem csak izgalmasságuk miatt, hanem mert tényleg olvastatták magukat. Egészen a hatodik kötetig. Akkor valamiért a lelkesedésem megcsappant, fogalmam sincs miért. Itt-ott hallottam róla hogy bemutatják a soron következő könyvet és filmet, de egészen addig nem figyeltem fel rá, amíg idén rá nem döbbentem, hogy most mutatják be az utolsó részt, azután vége, most már tényleg vége.
Éreztem, hogy ennek apropóján talán újra el kellene olvasnom a könyveket, amiket már jó ideje elő se vettem.
Idén nyáron tehát ezen inditatásból elkezdtem újra olvasni, és fura, de olvasás közben úgy éreztem, mintha újra 9 éves lennék, és először olvasnám a kis Harry történeteit. Majd ahogy következtek egymás után a könyvek, ahogy a történések (és a könyvvastagságok) is egyre komolyodtak, láttam magam előtt, ahogyan egyre idősebben olvastam ezeket anno.
Olvasás közben eszembe jutott, ahogy egyszer kirándulás közben a boltban megpillantok a polcon a könyvben is szereplő, Bogoly Berti féle minden ízű drazsét amit persze feltétlenül meg kellett kóstolnom (szerintem már nem is lehet sehol se kapni), emlékszem ahogy egyik általános iskolás osztálytársammal kívülről fújjuk az első részt és szünetekben majdnem az egész filmet "elszinkronizáljuk", emlékszem ahogy egy nyáron a hipermarketben megpillantom a könyveket és az iskolakezdésre az első két részt is megkapom az Egri csillagok, mint kötelező olvasmányom mellé.
És ezen emlékek ellenére csak most jutottam el odáig, hogy elolvassam mind a hét kötetet. Egymás után. Nem tudom miért, talán mert tudtam a végét, vagyis sejtettem, talán mert nem volt időm rá, vagy csak mert most tört rám a nosztalgia. Tudtam, hogyha most nem olvasom el akkor nem tudom mikor fogom legközelebb.
Nagyon tetszett az írónő stílusa - már nem is nagyon emlékeztem rá - ahogy mindig odaír valami humorosat, amikor lehet, főleg Ron volt a kedvencem, ahogy mindig morgolódik valamin, viszont nagyon sajnáltam hogy az ötödik résztől kezdve az írónő elkezdi irtani a Harry-hez közel álló embereket, két hű barátján kívül szinte teljesen egyedül hagyva őt. Bár végig tudtam hogy ki fog győzni, mert csakis ő győzhetett, azért megérte elolvasni a maradék két könyvet is amit eddig még nem olvastam. És azt hiszem, most már nyugodtan dőlhetek hátra, mivel már "minden rendben van".
Beszélnek a Harry Potter nemzedékről. Azokról akik a Harry Potter történeteken nőttek fel, akik együtt nőttek fel Harry-vel. Nos, ahogy a film főszereplői, mint említettem, én is elmondhatom magamról, hogy ebbe a csoportba tartozok, bár ez csak most tudatosult bennem.
Ami azt illeti, nem tudom, mikor fogom újraolvasni mind a hét kötetet egyhuzamban. Azt sem hogy mit fog mondani a következő nemzedéknek majd, valószínű nem ugyanazt, hiszen, hogy őszinte legyek, nekem se sokat mondanak a szüleim vagy nagyszüleim korában keletkezett mesehősök történetei, legalább is nem azt amit nekik, mivel nincs meg a kötődésem hozzájuk.
Viszont pont azért, mert én megéltem a könyvek keletkezését, a szinte hisztérikus várakozást az újabb és újabb részekre úgymond "megértem a könyveket". Nekem pont ezért fontosak ezek a könyvek. Mert ha nem is lesz mindig úgy minden az életemben, ahogy én szeretném, de ha egyszer majd újra elolvasom a három jó barát kalandjait, a gyermekkorom jut majd belőlük eszembe, amikor még minden rendben volt.
